egy szokásostalan önéletrajz szokatlanságos dolgokkal

Az önéletrajzomat írom. Megint mint már oly sokszor az elmúlt egy évben. Nem munkához kell, hanem órára - bár most épp különórára. Érdekes, ahogy pár mondatba kell belesűrítened, összegezned eddigi életutadat. Persze egyszerű dolgokkal kezdesz mint a nevem ez és ez, ennyi éves vagyok, itt születtem et cetera et cetera ...
Tények és adatok, száraz vázlata csupán annak amik megtörténtek veled.
Az első mindjárt a neved, vajon miről - jobb esetben kiről vagy kitől kaptad. Szereted e egyáltalán? Tudsz e vele élni? Hányszor csúfoltak miatta a suliban? Tényleg erre hallgatsz, vagy ez csak egy pár betűcsoport amivel legfeljebb az igazolványaidban, kártyáidon találkozol?
Életkor, hjah néha az a baj ha kevés - néha az ha sok - néha meg egyáltalán nem is számít. Ha magadért harcolsz túl fiatal vagy - ha másokért túl öreg. Te ehhez még nem értesz kontra foglalkozzon most már csak magával.
Születés, hol és mikor. A hogyan nem lényeges. Irónikus, mert pont ott és pont akkor ez volt a legfőbb dolog az ott és akkor helyett. Hogy telik ez a nap évről évre, fontosnak tartod e, van e akivel megünnepelheted? Vagy már el is felejtetted és csak automatikusan írod az adatlapokra?
Foglalkozás, végzettség. Valami amit elértél, valami amit elérsz, valami amit el akarsz de nem biztos hogy fogsz érni. Csinálsz is valamit vagy csak ténferegsz és nézed a napsugarak tündöklését a virágok szírmain vagy gyönyörködsz a csillagok ragyogásában csodaszép éjszakákon át gondolván hogy másra nincs is szükséged? Tegyük fel csinálsz valamit, legalábbis ami a világ szerint minősül hasznos dolognak. Szereted e egyáltalán, vagy ez az amit a világon a legjobban gyűlölsz és ha tehetnéd menekülnél előle, holott rajtad kívül mindenki más felnéz rád emiatt, többre tart magánál vagy épp jobb kedvre derül tőle.
Lakóhelyed, ideiglenes és állandó egyaránt. De vajon már hányadik a sok-sok közül? Azt ritkán kérdezik miért volt ennyi, mennyi kacat gyűlt össze vagy épp maradt ott egyik helyről a másikra vándorolva. Emlékek és érzések, rosszak és persze jók is, múltban és a jelenben is.
Családfád, persze csak a rövidebb fajtából való. Van akit titkolnál, van akivel dicsekedsz, de van kit titkoltál és most dicsekedsz és dicsekedtél és most titkolnád. Előferdül, ( e-vel és ü-vel) minek is a meglepődés, a világ néha szól csak a meglepetések erejéről.

Mikor ezzel is végeztél, megint magadra terelődik a szó, mivel töltöd szívesen a szabadidődet jaja a jó kis bevett és agyonstrapált mondatocska. Szigorúan csak bevett válaszokkal válaszolni rá, de ha szerencsés? vagy ezek valós feleletek. Olvasás, zenehallgatás, a fekete vagy épp szürkedoboz nézegetése, kirándulgatás meg sportolgatás. Néha nem is a mi, hanem a mit, hol, hogyan a különös. De ezt ritkán ecseteled, minek rontani a már jól kialakult kis képecskét:) a reménytkeltő szép kis neveddel, ígéretes koroddal, tüneményes szülővároskáddal, jövőtmegalapozó szakmáddal, idilli otthonkáddal, szerető családoddal övezve és hasznos de hál' istennek meglepetést nem tartalmazó időtöltésekkel tűzdelve? :)