Kész útitervvel és bátorsággal felvértezve indultam neki az idei Bajai Halászléfőzőfesztiválnak. De mint általában minden tervbe, ebbe is hibacsúszott.
Elképzelés: 4:50kor induló vonattal Székesfehérvárra, onnan le Bajára. 6 és fél órányi tömör gyönyör. Mint leggyorsabb és legolcsóbb lejutási leheőség! Lefixálva a megérkezés, megtervezve a nap, valamint telefonhívások elintézése is - hisz pont most akad gondod a koleszhelyeddel is, csak hogy örüljél és be happy:).
De mi történik akkor ha reggel arra ébredsz, hogy 4:52-t üt az óra? Mert nem nem ébresztett a mobilod, meg se rezdült, pedig 3kor felébredtél és vissza is feküdtél bízva ketyeréd ébresztőjében. De nem, megint cserben hagyott. Jutalma: odavágás a fal helyett az ágyhoz - nincs most pénzed új telóra:)
Az álom szempillantás alatt tovatűnik szemedből, gyorsan a gép elé pattansz és keresel egy másik járatod, meg utána nézel hogyan válthatod vissza a jegyed vagy legalábbis át, úgy hogy minél gazdaságosabban jöjj ki. Persze ez lett volna az egyetlen megfelelő járat, így marad a jó öreg Corvinus, meg buszozás Pécsről át Bajára. Közben intézgeted ügyeid telefonon, már amikor van térerő meg nem ugrik át horvát tarifára a déli határszélen.
3 és fél órányi vonat, órás várakozás a buszállomáson, valamint 2 órányi - ebből 1 órányi önfeledt álldogálás a Volán wállalat kiwáló járatán - buszozás után megérkeztem Bajára, átkelve még a Duna folyó szépséges vonalán is:)
Itt már várt hűséges házigazdám, aki egyből egy gyors shoppingolásra szólított fel, eredménye egy új papucs meg néhány vicik-vacak csatocska - elvégre mégiscsak nőből vok!:)
Egy gyors hazabandukolás - megismerkedés a ház rendíthetetlen őrével, személyszerint Buksi őrmesterrel, a rég nem látott szülők köszöntése, mancsrázás a mégsohanemlátottdemárismert:) unokahúggal majd egy alapos vacsora. A nap további része alapvetően tengés-lengéssel telt - még mindig vadászva embert akivel koleszt tudnék cserélni:)
Az első nap véget ért. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése