csakúgy közérdekűen

elmesélném, mert mást úgy se lehet, hogy mivel is szórakoztatom magam nyáron. Először leginkább azzal amivel máskor nem, pl lélegzethez jutok, élek, gondolkodom, mélyülgetek, hasznos dolgokat olvasok a haszontalanok helyett, alkotok nemcsak rombolok és így tovább.

Napjaimat legtöbbet itthon tengetem, mellette edzem a koncentrációképességemet és nem mellesleg a a fizikai részemet is (értsd vezetés+kondi). Emellett rendszerezem vizuális gyűjteményemet és annak most készülő katalógusát is, persze közben audiovizuális élvezetekre is vetemedek:) Létrehozóvágyam is olykor az egekbe csap, ilyenkor jaj annak ki zavarni meri a jövő nagy Picassoját...(öcsém merészelte mire villámok zúdultak reá... :D) Könyveket is olvasgatok, igyekszem bepótolni szánalmasnak tűnő hiányosságaimat, hogy minél jobb, értelmesebb és kompetensebb kritikákat írjak szárnyaikat próbálgató ifjú, bár már nem kezdő írók és a fanfiction-rengeteg rejtelmeiben elmélyülő és belemerülő irományaik számára együttesen. Gyűjtőlényem legutóbbi zsákmánya 2 könyv volt, e kettőt fel is tüntettem a moly.hu most épp olvasom rovátkájában, amúgy meg ha oldalra pillant a lelkiismeretesebb olvasó fel is fedezheti, igen-igen... pont ott..., az alatt.....:)

Állandó pakolászási mániámnak sem igen tudva parancsolni, neki álltam - nagyimmal közösen és nem mellesleg az ő parancsnoksága alatt - pincét pakolászni, melynek több nagyobb és kisebb doboz esett és majd még fog áldozatul esni, eddig a mesekönyveken, néhány régi gimis tankönyven, több tucat ősöreg avagy épp elveszettnek hitt regényen és ama bizonyos horgolási és kötési szakkönyveken vagyok túl, melyek nem hiányozhatnak egyetlen, magára valamit is adó tisztes úri ház mosókonyhából avanzsált pincéjének legeldugottabb rejtekének polcairól:) na szóval miközben pakolgattam-pakolgattam egy fura kis tárgyra bukkantam, nevezetesen egy régesrégi fényképező masinára, mely a "Smena 8M" névre hallgat, szülőhelye még a Szovjetunió volt. Igazán helyeske, egyszerű kis masina, pici nem levehető objektívjén a három legfontosabb dolog állítható be: távolság, rekeszérték, zársebesség - magyarán mekkora távolságból mekkora fénnyel és mennyi ideig fotózzunk:) Kinézzük mit fotózunk, elhelyezkedünk, beállítjuk ehhez ezt a 3 apróságot, felhúzzuk a gépet, exponálunk és feltekerjük a filmet, aztán megint minden kezdődik elölről:) A munka - vagyis a filmkockák végeztével pedig visszatekerjük az egész filmet és már jöhet is az előhívatás. Ez még teljesen manuális, mindent nekünk kell csinálni, egyszóval maga a tökéletesség:) - mindig ilyenre vágytam:). Arról sajnos még nem beszélhetek milyenek lettek az első fotók - mivel az előhívatás végeredményét csak holnap tarthatom a markomban:)

Néha főzőtudományomat is be-bemutatom az itthoniaknak egy-egy almafánk kontra almatorta avagy ananászos csirke rizzsel körítve személyében - tudom-tudom már hússzor lerágott és kiköpött csont,

de ha már a biológiánál tartunk! :

Kutyáimmal is bőszen ápolgatom a kapcsolatunkat, kik számszerint négyen vannak: 2 labrador retriever/németjuhász mix:) és 2 kaukázusi juhász/medveölő uv (értsd: utcai vegyes). Nevük sorrendben: Báró, Alex - ki már 3. e néven, Fifike/Jelcin - attól függően ki hívja és utoljára, de nem utolsó sorban Obama -az én személyes kedvencem. Ők négyen habár nem velem, hanem anyukám telepén éldegélnek, azért mégiscsak az én kis -(egyenlőre) kutyáim. Képeket majd a következő bejegyzésben mellékelek:)

Most talán ennyi érdemlegeset tudtam összefirkálgatni, remélem azért sikerült betömni egy-két üres lyukat:)