oktalanság

Amikor azt gondolod az ok már régesrég elveszett, te még keresed, mert nem akarod hogy oktalan legyen minden, amit gondoltál, amit tettél, amit szerettél, te még mindig az okot keresed, mert az ok, olyan mint egy jó kifogás, mindig ott van, támaszkodhatsz rá, nem kell vállalnod semmit, elvégzi ő helyetted, mert így könnyű, könnyű ha a világ okok és következmények halmaza, mert így egyszerűbb és kedvesebb, mert a bonyolultság csak szövevényes rengeteg, mely eltévedésre ítél minden betérőt és ki nem térőt. Az átláthatatlanság csak zavart kelt, legyen csak minden átlátszó és lelketlen, mélyére jól belátó, elemeire értelmezhető, velejéig előregyártott, kétségetkizáróan végletekig magyarázható, beilleszthető és kompatibilis, kimutatható és elemezhető, csodanélküli és érzelemmentes. 

Akkor mit gondolnál, ha soha nem is létezett, mi elveszhetett? Ha a legfőbb ok maga az oktalanság?